Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NÉVADÓNK

NÉVADÓNK

SÁNTA ERZSÉBET
(1932. 08. 21. - 2000. 07. 26.)


 


Sánta Erzsébet nevét iskolánk 2005-től viseli.
Életének, tetteinek rövid ismertetése:


1932. augusztus 21-én, Tiszakarádon született. Iskolai tanulmányait, az itteni, Elemi
Népiskolában és a Református Népiskolában, Szabó Zoltánné
tanítónő, Bocsor Géza igazgató és Tarpay Klára tanító kezei alatt kezdte, végezte. Akkor
figyelt fel tanítója Tarpay Klára (Szücs Lajosné) éles eszére, szorgalmára és tehetségére.
Elérte a szülőknél, hogy a hét testvér közül a háborús nehézségek ellenére lányukat
Erzsébetet taníttassák tovább.
Különbözeti vizsga letétele után a Sátoraljaújhelyi Zrínyi Ilona Állami Polgári
Leányiskola magántanulója lett. Ott a 3. és 4. évfolyamot az elemi 5-6. osztállyal
párhuzamosan egyszerre végezte.
1947. szeptemberétől 1951.júniusig a Nyíregyházi Református, majd Állami
Leányintézetben, Pedagógiai Gimnáziumban Tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Ott tett
vizsgát és szerzett Tanítóképzői érettségi bizonyítványt.
A tanítói munkát, mint gyakorló, "helyettesítő tanító" Szabolcsban kezdte Tormáspusztán,
majd 1951- 54 között Monyha -tanyán és Nagyrozvágyon
tanított. 1954-60 között a ricsei iskolához tartozó
Budahomok-tanyán és Ricsén tanított. 1959-ben Egerben a Főiskola matematika -fizika
szakán kezdett tanulmányokat.
1960-ban került, tért vissza Tiszakarádra, tanítani. Ide, ahol 1939 és 1944 között, mint iskolás
tanuló tanult, s ahol szeretett, csodált Klárika tanító nénije elindította a tanulás, megismerés
útján. Ide, ahol özvegy édesanyja, nagyapja, testvérei és családjaik, ősei éltek, élnek. Szeretett
falujába, a gyerekek, az emberek közé, akiket szeretettel, tanított, nevelt, akikért
munkálkodott egész élete során.
1965-től 1969-ig iskolánk igazgatóhelyettese, 1969-70-es tanévtől 1991. szeptember l-ig
(nyugdíjazásáig) pedig igazgatója volt.
A Tiszakarádon tanári és vezető munkában eltöltött 31 év alatt, sokat tett (22 évet
iskolaigazgatókén ) ami ma is érezteti hatását. Igazgatósága idején sokat fejlődött az iskola.
Épületek tekintetében: (Grega - féle varroda, volt csendőrségi épület majd Művelődési Ház,
illetve az az épület, ahol ő lakott): termek szaktantermek, tornaszoba, iskola könyvtári szoba,
szertárak, vizes blokkok kialakíttatása... később az ő vezetése idején épült a mai iskola
épülete. (az 1979-80-as tanévben vehette birtokba az akkori ifjúság). Megszűnt ezzel a váltott
tanítás,ami azt jelentette,hogy az alsó és felső tagozat tanulói, délelőtt- délutáni váltásban
tanultak.

Szakmai téren:
Napközi otthon, egész napos oktatás, szakkörök, nyelvoktatás (nem csak orosz) úszásoktatás,
számítástechnikai oktatás megkezdése, szakosított tantervű, gyógypedagógiai, eltérő tantervű,
kis létszámú osztályok létrehozása, tánckar, énekkar... jelzik, hogy mennyire szerette a
gyerekeket, a falut és népét. Mindig voltak céljai, tervei. Ehhez keresett szerzett, talált
támogatókat, akik segítették annak elérésében.
Azt tartotta, a gondokon nem okoskodni kell, hanem minél hamarabb megoldani azokat.

Egész élete során folyamatosan képezte magát:
1964-ben matematika- fizika szakos tanári oklevelet szerzett az Egri Tanítóképző
Főiskolán
1967-69 között matematika - fizika - kémia világnézeti szakosított tanfolyamot
végzett.
1978- nyarán a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (szegedi) Nyári Egyetemén,
pedagógia szakon, hallgatott, kurzust.
1978-81. között a (debreceni) Kossuth Lajos Tudományegyetemet végezte, s
pedagógiai szakos oklevelet szerzett.
Az egyetem elvégzése után hívták Debrecenbe, Sárospatakra, Nyíregyházára főiskolára
oktatónak, de Ő nemet mondott, s itt maradt Tiszakarádon szülőfalujában, az övéi között.
Szerette, nagyon a gyerekeket, de felelősséget is érzett irántuk. Így volt a munkatársaival
és a község lakóival is.
Ismereteit, képességeit az ifjúság és a falu lakosainak javára fordította. Nagy ismeretségi
körét, amit tanulmányai során szerzett, felhasználva szolgálta az iskola és a falu érdekeit
a boldogulást.
1998-ban megbetegedett. 2000. július 26-án halt meg. Nyugszik a tiszakarádi
temetőben. Emlékét szeretettel és tisztelettel őrzik rokonai, tanítványai, munkatársai, a
falu lakói.